Annyi minden történt egy hét alatt, nem is tudom hol kezdjem. Elöljáróban annyit, hogy ebben az évben Európa bajnokság lesz Zürichben, ami visszacsábított a pályaversenyzéshez. Kis naivan azt gondoltam, hogy a tavaszi félmaraton után csak rágyorsítok és pikk pakk visszajön az én gyorsaságom. Szembesülni kellett vele, hogy 30 felett nem egy-két hét és pár darab 400 m az edzésen fogja visszaadni a lábaim sprintre való hajlandóságát. Egy-másfél hónap, mire beindul a dolog, akkorra ugrik be a szervezetemnek, hogy “héééé! ébresztő! a lábak tudnak 3 percen belüli 1000m-ket.” Ezt végig kell járni, meg kell harcolni érte. Hozzá kell szokni. Ahogyan a hosszú futásokhoz is. Köszönöm edzőmnek, hogy türelmes volt a türelmetlenségemhez 😀
Kulcsszó: TÜRELEM!
Kezdem a rosszabbik hírrel, hogy a Csapat Európa Bajnokság első ligájából kiesett a magyar válogatott. Persze kesereghetünk rajta, de tény, hogy ebben az évben nagyon fiatal volt a csapat, max én és Pars Krisztián húztuk fel az átlagéletkort 24-re. 😀 Ennek az utánpótlásnak be kell érnie. Az atlétika nem egészen a tinik sportága. Én optimistán tekintek előre. Sok tehetsége van a magyar atlétikának és nem tartom elképzelhetetlennek, hogy jövőre elsőként jutunk fel!
Kulcsszó: OPTIMIZMUS!
Az 5000 m amit ezen a tallinni versenyen futottam, hosszú idő után az első olyan futásom, ahol ebbe a tartományba sikerült eljutnom, 15:46,88 lett az időm. A magaslati edzőtáborom hatása akadozva ugyan, de kezd beindulni. Sajnos nem a legjobb taktikával futottam, egy-két helyet el tudtam volna csípni, ha okosabban futok, de nem igazán tudom jelenleg, mire vagyok képes, mit bírok el. Ennek az időnek örültem, mint majom a farkának. Elindult valami és ezt tovább folytatva hiszem, hogy még lentebb tudok menni időben ezen a távon.
Ez után átreppentünk Turkuba. Finnországba. Rég voltam ennyire jó hangulatú pályaversenyen. A finnek alapból imádnak minden sportot. Paavo Nurmi neve talán egyre kevesebbeknek mond valamit, de most pótolhatjátok a hiányosságot. A repülő finn néven ismert futónak állít emléket ez a verseny. A stadion tele, az emberek, a hidegebb idő ellenére, sapiban és nagykabátban ülték végig a versenyt. A 3000 m alatt, végig drukkolás, őrjöngés. Nagyon cukik voltak. Köszönöm Spiriev Attila menedzseremnek, hogy ide navigált. 🙂
9:06,70-et futottam. Már írtam facebookon is, hogy nagyon sok éve nem tudtam ilyen gyorsan futni. Az 5000m-hez képest már máshogy esett a futás, sokkal jobbnak éreztem a mozgást és tüdőre sem volt akkora problémám. Örülök, hogy így mehetek haza, pozitív élményekkel. Jobban fog esni a tízezer méteres felkészülés folytatása. 😀
Merthogy, augusztus 12-én Zürichben 10000m! Addig sok-sok kilométer vár még rám.
