Bizonyára nem vagyok egyedül nőként azzal, hogy néha kissé védtelennek érzem magam futás közben, hajlamos vagyok eltévedni idegen helyen (valahogy nem fejlődött ki a navigációs rendszer ott benn), ki vagyok téve férfiak beszólásának, néha még a támadásuknak is, a kutyák, macskák, rágcsálók, hangyászsünök lesben állásáról nem is beszélve.
Nem tréfa dolog egy támadás. Velem is megtörtént, kb. 10 évvel ezelőtt. Az Északi összekötő hídról lejövet, valahol a susnyásban. Tulajdonképpen balga dolog volt, zenét hallgattam, egy kietlen környéken, mindentől távol. Annak rendje és módja szerint ki is szúrt a támadó, hátulról akarta a nyakam elkapni, de valami Isteni sugallatra megfordultam abban a pillanatban. Ettől zavarba jött és leblokkolt. Előre engedtem és farkas szemet néztünk. Tisztán emlékszem, hogy szuggeráltam magamnak, nehogy leblokkoljak. Aztán, a megfelelő pillanatban, mikor úgy éreztem képes vagyok rohanni teljes erőmből, kilőttem. Most azt tudni kell, hogy kb. 60-100 méterig sajnos mindenki tud futni. Csak erre tudtam gondolni, hogy tovább és tovább kell futnom. A karomat még megpróbálta elkapni de lendületből kitéptem. Megmenekültem végül. Nem győzök hálásnak lenni a szerencsés kimenetelért.
Amire én azóta fokozottan figyelek:
Legyünk óvatosak. Nem kell persze rettegni, de kis odafigyeléssel elkerülhetőek a kellemetlen helyzetek. A mutogatós bácsikra még nincs megoldásom, azon kívül, hogy szólok valakinek, hogy ott gubbaszt egy a bokorban. Hátha egyszer eltűnnek majd ők is.
A másik nagyon para dolog, a kutyakérdés. Legalábbis nálam. Egyszerűen rettegek tőlük. Kicsiktől, nagyoktól, közepesektől. Bár mostanában elgondolkodtam azon, hogy az emberektől jobban kell lassan, mint a kutyáktól.
Tehát, ott a kutya és én. Szerencsés esetben valahol a gazdi is érkezik majd. Ha nem, akkor a szerencsében bízom, hogy épp nem a kis kutyaterritóriumába futottam be hívatlanul. Amit megtanultam a kutyákról, a saját káromon:
Ahogy visszaolvasom a sorokat, lassan már extrém sporttá alakítom a világ egyik legkönnyebben űzhető sportágát.
Kíváncsi vagyok, vajon Nektek van-e hasonló sztoritok, mit csináltatok ezekben a helyzetekben. Hátha tudunk tippeket adni másoknak kutya, ember, mókus….bármi támadása esetén.
