Egyszer volt hol nem volt, voltam egyszer én. Úgy 1997-ben. Egy irodalom órán, ahol a feladat Önéletrajz írása volt. Idő utaztam, miközben visszaolvastam magam. És valahogy úgy tűnt, mintha a 14 éves én üzenne a 32 évesnek 🙂
Szó esik benne
Érdekes volt látni, mit gondoltam akkor, mi valósult meg a tervekből, mi nem. Köszönettel tartozom anyumnak azért, hogy elmentette ezt a három füzetdarabkát. Zsuzsa néni jó kívánsága pedig máig itt csücsül a papíron 🙂
A lényeg, az utolsó mondatban van: “kitartó munkával el fogom érni, amit kitűztem magam elé” Szóval, már akkor is így gondoltam.
Nem tudom mennyire olvasható, csak ilyen minőségben tudtam beszerkeszteni ide.
